Lassan két éve használom ezt a Merida mtb-t, a hosszú távú tapasztalatok alapján azt hiszem, egyre megalapozottabb a véleményem.
Nézzük:
A váz olajos hidroforming, felfoghatatlanul vékonynak tűnő alumínium. Szép fekete, elég kényes fényezéssel. A régi cro-mo vázakhoz képest elképesztően, a néhány évvel ezelőtti túlméretes aluvázakhoz képest érezhetően könnyebb a Matts HFS XC 1000-D. A merevségével, kezelhetőségével nincs baj, a kényessége és az élettartama már egy másik kérdés.
Teleszkóp: Manitou R7 100 mm-es rugóúttal. Kicsit sokáig kellett állítgatni a nyomást, mire az optimális értéket megtaláltam, de így már nagyon korrekt, sőt. A csillapítás erőssége a "lock"-tól a teljesen puháig 5 fokozatban állítható. Hegyre fel, aszfalton praktikus, az egyetlen hátránya, hogy le kell nyúlni érte a villa tetejére.
Fékek: Hayes Stroker Trail, hidraulikus, elöl 180, hátul 160 mm-es tárcsákkal. Az alkalmi cöcörgés és a viszonylag rendszeres állítási igényt leszámítva egyetlen érezhető bajom van vele: valamiért pulzál gyenge és közepes fékezéskor (mintha egyenetlenül lenne bekopva, hasonlatos a szétnyílt dobfék pulzálásához). Együtt tudok vele élni. A fékerő pokoli (első kerék állóra fékezhető), nagyon finoman adagolható, az állítható fékkar a személyre szabás nagyszerű eszköze.
Váltók: Shimano SLX Rapidfire váltókar, elöl SLX, hátul LX Shadow váltó. Gyorsan, zokszó nélkül vált elöl és hátul is. Egy baleset miatt a hátsó váltót cserélni kellett, az új váltóbowden ellenére sem kellett utánaállítani azóta sem (1+ év 1000+ km)
Egyebek
Elég agyafúrt a vázgeometria. A magassághoz számított ökölszabály helyett egyre inkább az a benyomásom, hogy a belső combhosszt kellene alapul venni, és a testmagasságból származó differenciát inkább a kormánystucni váltogatásával kompenzálni. Én 176 cm magas vagyok, és méretben a "hivatalos" 18-as nagy volt, a 16-os hangyányit kicsi, de egy hosszabb nyeregcsővel ideális lett. Minden tekintetben.
Felsorolásszerűen:
-- borsos ár
-- kezelhetetlen kikopások a festésen az idétlenül vezetett fékcsövek és bowdenházak miatt (elsősorban az első villán és a kormánycsapágyházon) -- hiába ragasztottam le
-- a gyári szilikongumi markolat 1 év alatt elpempősödött. Szép, de hasznavehetetlen. Ritchey RTG ment fel helyette, az nálam a referencia.
-- a gyári Schwalbe Rocket Ron gumik vegyes használat mellett iszonyú gyorsan kopnak. Most 1200 km van benne, még kb. 300-at fog bírni (a hátsó jobban kopik értelemszerűen)
-- alkalmanként röcögő fékek
-- pulzálás az első féken gyenge és közepes fékezésnél
-- a gyári belső 2 hét alatt elhagyta magát (csere Schwalbe-ra)
-- a kónuszos kormányt nehéz felműszerezni, a csengőnek egyáltalán nincs hely, a kilométeróra a stucnira fért csak el, így tudom nagy-nehezen feleszkábálni a távolsági CatEye-t és a jelzésértékű (bár atomvillanás erejű) Blackburn Flea-t
-- a hidroforming váz semmilyen külső mechanikai sérülést nem tolerál, így erősen vigyázni kell rá. Az alapforma sérülése (benyomódás például) a teherviselő-képességet drasztikusan csökkenti.
Sokan panaszkodtak a Meridák rossz ár/érték arányára, a gyalázatos összeszerelésre és a gyártás gyengeségeire (összességében: komoly szervizigény). Ebből én semmit nem tapasztaltam (igaz, a fékek kivételével a bicajon mindent magam szervizelek és rendszeresen karbantartok).
A váz magától értetődő sérülékenysége miatt versenyzésre vagy versenyző szintű bicajozáshoz nem ajánlanám a Matts HFS XC 1000-D-t, de XC-zni, Cross-Country-ra ideális minden tekintetben, túrázni a csomagrögzítőpontok hiánya miatt nem lehet/nem érdemes vele.
XC, Cross-Country, nagyon haloványan versenyzés (a váz élettartamát drasztikusan csökkenti), de ott is inkább maraton.
