A fékek remekül teszik a dolgukat, a váltót kellett kicsit állítgatnom, mert eleinte az első rendre ledobta a láncot. A teleszkópok igaz keveset mozognak, de legalább rugózik. Szerintem ennyi elég is egy ilyen jellegű kerékpárnak. Kétségtelenül komfortosabbá teszi az utazást. Az is jó, hogy terhelés alatt is zárható a teleszkóp. – Merthogy találkoztam már olyannal, amelyiket csak tehermentes állapotban lehetett lock-olni. Vicc. 2012-es ktm-ről beszélek, nem gagyi kategóriában. Nagyon kényelmes a vázgeometria, jó ilyen magasan ülni és utazni. Az üléspozíció és a kormány is tág határok között állítható, mindenki megtalálhatja magának a megfelelő beállítást. Eleinte tartottam az agydinamótól, meg a világítástól, de rövid időn belül bebizonyosodott, hogy milyen jó dolog is ez. El lehet felejteni az akkukat, meg hogy betegyem a lámpákat az útra. Van és kész, és még látni is lehet vele. A gördülésén nem veszek észre semmilyen hátrányt a dinamó miatt. A többiekhez képest is remekül halad a lejtőn tesztelve, pedig én vagyok a legkönnyebb a csapatban (70kg). Szerintem semmi jelentősége, hogy 17kg a bringa. A cuccok, amik rajta vannak hasznosak és kellenek is. Az alkatrészek minősége ötös. A váltók, fogaskerekek, világítás, csomagtartó, még a sztender is jó fajta.
Az utóbbi időben volt alkalmam hosszabb túrákon is tesztelnem. Az elmúlt hétvégeken többször kerültük meg a Balatont, ill. tettünk napi 100 kilométeres túrákat. Ezekkel a tapasztalatokkal gazdagodva kijelenthetem, hogy a kerékpár ötösre vizsgázott. Felmálházva, felpakolva se okozott gondot tartanom a sebességet a többiekkel, akik patikamérlegen mérték ki az útra hozott felszerelésük súlyát. Tempósan szeretünk haladni, 27-28 km/h utazósebességet tudtam vele tartani sík terepen, kényelmesen. A Balatont 23,5 km/h-s átlagsebességgel kerültük meg. Ez pontosan 3.5 km/h-val gyorsabb a korábbi montis tempómnál. Lehet, hogy azzal is tudtam volna ilyen tempót menni, de ezzel ez nem esett nehezemre. Persze ahogy melegedett az idő, mindenkinek a ruhája az én biciklistáskámban kötött ki, így gyarapítva tovább annak súlyát. Az északi parton a dombokhoz érve viszont kellemes meglepetés ért. Én úgy szoktam felmászni a dombokra, hogy kettővel nehezebbre váltok és kiállok a nyeregből. Na, ilyenkor minden felpakolt bringa nyöszörögve kezd el jobbra-balra csavarodni alattam a teher súlya alatt, és a nagy nyomaték miatt. Ez viszont nem nyavalyog, nem nyúlik, nem megy sehova. Dönthetem magam alatt, stabilan fut. Ez nagyon tetszett, hogy ilyen merev, stabil. Élvezet volt vele megmászni a dombokat.
A másik fontos tapasztalatom, hogy nagyon jól fut elengedett kormánnyal is. Biztonságosan tudok vele menni, kiváló az egyenes futása, nem vesztek vele tempót. Jól van pozícionálva a kormányszöge. Mivel nem nyúlik nagyon előre az első tengely, ezért jól lehet így is irányítani, csupán a súlypont áthelyezésével. Persze gondolhatnánk, hogy miért fontos ez? Ki akar balesetveszélyesen, elengedett kormánnyal közlekedni? Ez igaz, de nagyon jól tud jönni, ha például akarsz egyet nyújtózkodni, ha olyan palack van nálad, aminek le kell csavarni a kupakját, orrfújásnál, vagy amikor menet közben fotózok. Hogy tudjam állítani a gépet, sokszor szükségem van a másik kezemre is. Ezt a másik bringámmal nem tudtam megtenni. Össze-vissza imbolygott alattam.
