35 évesen az ember kezd megnyugodni, ehelyett én meg kitaláltam, hogy kéne már kicsit élni is. A munka, család, egzisztencia, tévé, alvás kombó nem rossz, csak kicsit rohadtul unalmas. (Így is nevezik: kispolgári lét) Ezért ahelyett, hogy elkezdtem volna a gyűjtögetést életem első új Audijára és a budai lakásra, hagytam mindkettőt a francba. Rájöttem, hogy a megváltozott viszonyulásomhoz (mármint az élethez) leginkább egy másfajta színű bicikli illik. Eddig volt matt fekete, most legyen végre fehér! Meg is vettem egy gyöngyház-fehér Spezialized-et, hogy aztán kettecskén változzunk a továbbiakban, én elkezdtem módosítgatni azt a pontot, ahonnan a világra tekintek, közben meg az "ő" alkatrészeit is vad extázisban, egyre sűrűbben cserélgettem, hogy aztán mára olyanok legyünk, mint egy fagyott pingvin. A célt elértük, a tökéletesség többé nem elérhetetlen álom.
Végül is miről szól minden? A párosodásról. El kell döntened, hogy mire izgulsz. Vagy nagymamával kefélsz vagy egy húszéves bombázóval. Mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai, de neked tudnod kell, melyiktől bizseregsz.
Kinézetre ez speckó fiatal csirkének tűnt, aztán mikor hancúrozásra került volna sor, jött a meglepetés. Nagymama típusú leányzó, igényesen vakolva. Ezért alakul hát úgy, hogy a tettek mezejére léptem, mert reinkarnálnom kellett az elmaradott porfészekben felcseperedett, divatjamúlt göncökben flangáló libuskát, hogy aztán dögös partykirálynő válhassék belőle.
A megdöbbenésből ocsúdva nekiveselkedtem és elkezdtem önteni beléje a vagyonokat, csak azért, hogy egy napon majd tündökölve elém álljon és mosolyogva tökön rúgjon. De hát ilyen az élet, ezért szép!
Visszatérve a konvencionálisabb vizekre, mire az alkatrészeinek legnagyobb részét lecseréltem, egy nagyon előnyös kerékpár vált belőle. Amikor megvettem, már 10 éve egy Caprine-t nyúztam és meglepően jól bírta a gyilkolást. Aztán meglett a Speckó luvnya (érdemes kikeresni a szó jelentését itt: http://nepszotar.com/?szo=luvnya), pedig nem is akartam ilyen bringát venni, de az ember gyakran meghülyül, főleg ha otthagyja a melóhelyét.
Térjünk hát rá az anatómiára, azaz a szerkezet behatóbb ismertetésére. Alapfelszereltsége elvben kielégítő, a gyakorlatban igencsak szegényes. Helyszíni szemlém után avval kezdtem a változtatásokat - ugyancsak hirtelen felindulva, mert én azt gyakran szoktam csinálni - hogy a gyárilag felszerelt, műanyagkaros gagyi fékkart, még a boltban Avidokra cseréltettem. Az eredetiben semmilyen bizodalmam nem volt, na ezért. Az újak már egyáltalán nem voltak rosszak, igaz azok is csak addig maradtak, amíg a Maguráék lányai – már megint a nők! - fel nem lopództak a kerekekre.
Magura Clara (ismertem egyet, állandóan dugni akart) hidraulikus tárcsa, Julie (anyámat is így hívják, ő meg nem) fékkarokkal, na ezek a lányok igencsak bevállalósak, bírnak mindent, szeretik az olyan testes csávókat is, mint én vagyok, hegynek le, (felfelé nem kell a fék, csak ha visszacsúszol) állatkodás, városi rámpázás, bármi, nekik tökmindegy. Igazi örömlányok, bármit engednek. Használtan vettem persze - kivéve a fékkarokat (csak az új fékkarok voltak: 26000 Ft) - mert aranyárban vesztegetik a bájaikat egyébként. Azonban így legalább lefölözhetjük a legjobb darabokat. Ezek nem a kínai kocsisorról jöttek, hanem escort hölgyek a javából. Meglepően jónak bizonyult a kapcsolatunk. A lányokkal eddig semmi gond, ami volt, az kopóalkatrész csupán, az első fékbetétet kellett cserélni. Vettem is egy utángyártottat (2500Ft), bár ne tettem volna. Olyan kemény a betét, hogy a fék hangját egy hidraulikus prés is megirigyelhetné. Ezért kap most egy gyárit (4500 Ft). Mindezen változtatások véghezviteléhez szükséges volt a gyári agyak cseréjére is, mivel a féktárcsák kényes ízlésének nem feleltek meg a gyáriak. Ezúton emlékeznék meg a szerelőmről, – aki iszonyat link, de egyébként a határidő betartásán kívül, bármire rávehető – ő egy igazi Shimano hívő, miatta lettek Deore LX-ek. Ha már lúd, legyen kövér, repültek a gyári felnik is, helyettük a „rettenthetetlen” Tiogákat kértük fel a beugrásra. Szereplésük olyannyira jól sikerült, hogy véglegesítettük őket, végül megkapták a sztárgázsit is.
A lábak kérdése. A férfiember a hosszú combokra izgul, illumináltan hajlandó a kompromisszumokra, de józanul feltör a vágy. Ebből a szempontból a hozzáadott első teleszkóp nem mondom, becsületes darab. Volt. Nem egy érzékeny szerkezet, (a foot fetish biztosan nem az ő terepe), de azért tisztességesen teszi a dolgát. Sajnos neki is mennie kellett, tudjátok, az előbb már említettem, a hosszú combok esete a fagyott pingvinnel. Használtan kapott helyettük egy Manitou-t. Na, az indián törzsfőnök lánya, az minden tekintetben kiválónak bizonyult, pedig legalább 6 éves (indiánok esetében ez 4-szeres szorzóval számítandó, így rendben van a dolog) volt a felszerelés idején.
Láss csodát, miután a plasztikai műtét lezajlott (manapság fenékplasztikának nevezik az ilyet) a géplány tulajdonságai gyökeresen kezdtek megváltozni. Némi bátortalanság vett erőt rajtam, eddig nagypályás városi csávóként adtam a bankot, most pedig elbizonytalanodtam. Egy bombázó képe kezdett körvonalazódni. Ne gyere közelebb! Még nem cseréltem alsógatyát!
A régi csajom, a Capriane után is feltűnt, hogy alapból milyen túrázós az újnak a futóműve. Falun még mindig erény a lekapcsolt lámpánál valahogy megtörtént szex! Mindez azért, mert gyárilag viszonylag lapos villaszög, ezért gyönyörű az egyenes futás, amolyan rendesen ráhasalós a kanyarodás. Kicsit nagymamás, mondom. Manitou-val a tengelytáv centimétereket csökkent, rögtön közel kerültünk egymáshoz, az egyenesfutás ugyan némileg romlott, de iszonyatos manőverező képességűvé vált a gép. Csak ránézek a kanyarra, sőt néha elég a hónaljszagom is, és már be is vettük. Együtt, túldöntve, ilyen az újdonság varázsa és egy bombázó hatása. Mindig többet akar az ember! Vele, tőle, belőle!
Nem titok, hogy tulok módjára szoktam csapatni, teszem ezt éltes korom ellenére, csak azért is. Ő mégis nagyon megbocsátó, gyengéd, rendesen vigyáz rám, érzem, hogy számára a legfontosabb az én testi épségem. Csak ezután jön bármilyen élvezet. Mint egy japán gésa. Aztán még nem is meséltem az állíthatóságáról. A fantáziája kimeríthetetlen, mindent tudást birtokol. Pedig milyen fiatal! Van húzó- és nyomófokozat, lehet lockolni (ha versenybringásat akarsz aszfalton játszani) és lehet még a rugóutat 8 és 10 cm közöttis változtatni. Szóval akad néhány lehetőség. Ja, és csak arra vár, hogy használd ki!
Amivel kezdetektől nem voltam elégedett - az azonnal lecserélt, gyatra pedálon kívül - az a váltó (Sram 4.0). Sehogy sem sikerül ugyanis normálisan beállítani. Miután kijöttem egy szervízből - ahol a próbaút alatt egyébként mindig pedánsan viselkedett a dög - néhány kilométer után újból elkezdett makacskodni. A sarat aztán meg végképp nem szerette, ha a fogaskerékre fröccsent véletlenül néhány csöpp, egyből megbolondul, ha egy kicsit nagyobb adagot kapott, akkor képes volt azonnal teljesen megtagadni az engedelmességet, megmakacsolta magát és sehová nem váltott többé. Értem én, hogy tiszta egy féhérnép, na de ez akkor is túlzás. A tajtékot csak az aktus után mossa le magáról az ember!
Ezt az előnyös tulajdonságát amúgy nagyon megszerettem, szakadó esőben egy lejtő után nagyon kellemes érzés egy magasabb fokozatban ragadni, főleg egy csúszós út kellős közepén. De ha úgy vesszük, tulajdonképpen semmit nem szeretett, kivéve a szerelők kezeinek simogatását, engem meg kifejezetten utált. Nem fogjátok kitalálni, meg is váltunk egymástól, de nemcsak úgy szimultán, hanem a teljes hajtáslánc kíséretében. Minden felfrissült, kapott egy Shimano SLX hátsóváltót és egy új 9-es fogaskerék szettet, meg egy Shimano Deore LX első hajtóművet, végül pedig egy HG láncot. Egyúttal persze a gyáriak fillérbaszásának legdurvább bizonyítéka, a mesés Shimano Altus első váltó is repült, helyette egy Shimano LX lett felszerelve. Ki lett mosdatva a drága, ezután kezdődött a makacs úrinő korszaka.
Néhány szóval megemlékeznék a nagyszerű első hajtóműről is, amely egyébként gyárilag egy nagymama bringára való tucat darab volt, olvasva a többi ugyanilyen bringás beszámolóját, egyet tudok érteni avval, hogy alapból ezekkel az alkatrészekkel ez nem egy brahibringa. Ahhoz túl kelletlenek és nyúlósak a rajta „felejtett” alkatrészek. Ezen azonban ahogy a példám is mutatja, lehet segíteni, könnyedén válik (sok pénzért persze) ficergő hegyi kecskévé. Vagyis olykor engedelmes, olykor makacskodó városi kancává.
Igen, mondhatjátok erre, hogy igényeim messze meghaladták a kategóriában megszokott lehetőségeket. Ebben amúgy igazatok is lenne, ha nem lenne itt a váz, ez a csodálatos formájú, karcsú gyönyör. Miután az eredeti fogdoktortól vásárolt alkatrészek átadták helyüket minőségi cuccoknak, minden megváltozott. Itt áll most is előttem Aphrodité 21. századi képmása, akit meg fogok hágni!
Nem számoltam pontosan utána mennyiben van a kicsike, de minimum 220-szal lehet kalkukulálni eddig. Igen, ezerrel felszorozva értendő mindez. Ezért a pénzért egy rendkívül kezes, csinos és nem mindennapi bringát kaptam. Végül is megérte. Költhettem volna drogra ezt a pénzt, vagy az Audi egyhavi törlesztő részletére. Maradok inkább ennél.
A végére még annyit, hogy szerintem nőnemű a kicsike, iszonyat makrancos tud lenni, de nagyon jó az ágyban, és igen, szégyellem magam, hogy ennyi idős koromra, idáig süllyedtem. Nevezzétek kapuzárási pániknak, vagy borderline szindrómának, vagy aggassatok rám bármilyen modern ökör diagnózist, én Vian egyik könyvének címével búcsúzok mindenkitől: "Köpök a sírotokra!" Mármint kedves nagyik. Éljenek a virgonc csirkék!
Peace & Love
